Philipp György a " Lautrec táncolni fog " című előadásunkról:

2018.02.08

...

A fő kihívás egy ilyen előadásban talán a koncentráció, és az, hogy ne veszítsem szem elől egy pillanatra sem azt a szereplőt, azt a történést, amihez, akihez épp zenélek. Olyan komplex, festői képek zenéjét kell szolgáltatni, amik ha egy picit is megbillennek, nem nyújtják azt a világot, amit kéne.

...

A Lautrec táncolni fog a kötöttségével, és konkrétságával együtt egy nagyon spontán működő, improvizációknak is teret adó darab. Én, mint zenebohóc, igazán megtalálom benne magam, és azt a színpadi működést, ahogy a saját időmben is, nem csak Lautrecéban működöm.

...

Krisztiánnal közel 10 éve dolgozom, s hamar kiderült, hogy hasonló nyelvet beszélünk, mindketten szeretjük a jó ritmusú, zeneileg természetesen jól működő színpadi szituációkat. A társulat tagjai mindenre nyitott, kreatív művészek, akik szinte egy időben nőttek Krisztiánhoz, s ezt nem lehet máshogy mondani, minthogy a szemetet összehordja a szél. Mind oda kerültünk, ahová tartozunk.

...

Ez az előadás nem a vidám bohém Párizsról szól, egy sötétebb, groteszk oldalát mutatja. Mikor a darabhoz zenét készítettünk, arra törekedve válogattunk össze francia zeneműveket, hogy ezt a világot hozzuk létre. A válogatást Krisztiánnal közösen csináltuk, s a kiválasztott műveket egységessé hangszereltem. A Lautrecben élőben is szerepel egy harmónium, aminek a szonórus hangszínei, a fújtatása, a fúvóshangszer-szerű működése egymagában is létrehozza azt a zenei közeget, ami reményeim szerint visszarepít abba a szomorú miliőbe.

...

Van az előadásban egy egyedi szituáció, amit nagyon szeretek: mikor harmóniumozás közben kell nadrágot cserélnem. Ez azért különösen nehéz, mert a harmónium pedállal működik, tehát, ha nem nyomom a lábammal, nincs hangja. Két öltöztető lány segít ilyenkor. Egyikük kézzel pedáloz, a másik pedig nadrágot cserél rajtam, mikozben én a billentyűkön játszom. Talán ez a legextrémebb tevékenységem a Lautrec táncolni fog-ban.